Progress Videók

Progress Videók 1. Bemutatkozó videó (2018 tavasz)

A bemutatkozó videóban elsőként Ágh Attila (professor emeritus), a Progress Alapítvány kuratóriumának elnöke beszél az eddigi és a leendő Progress Könyvekről és tanulmánykötetekről, amelyek mindegyike a magyar társadalom történelmi önreflexiós képességét kívánja erősíteni. A bő negyedórás videó további részében Fleck Zoltán (egyetemi tanár, a Progress Alapítvány kuratóriumi tagja) a könyvsorozat céljairól, Antal Attila (adjunktus) az eddig megjelent művekről és azok tematikájáról beszél, míg Szarka Károlyt (az alapítvány könyveit gondozó Noran Libro Kiadó szerkesztőjét) arról kérdezi Benedek István (doktorandusz), hogy vajon milyen munkafolyamaton mennek keresztül a megjelenő könyvek és tanulmányok, mire az olvasók is kézbe foghatják azokat. Ahogyan eddig, úgy a folytatáshoz is szívesen várunk résztvevőket, nyitottak vagyunk fiatalok és idősebb szerzők irányába egyaránt. „Egy könyvsorozat indítása mindig két nehézséggel néz szembe. Az egyik nehézség az, hogy kell találni egy kritikus mennyiséget a meginduláshoz, vagyis olyan ismert szerzőket, akik elviszik a hátukon a sorozatot és egyfajta vonzóerőt jelentenek az olvasók számára. A másik nagy nehézség az, hogyha már ez a kritikus mennyiség adott és a sorozat elindul, hogy hogyan lehet továbbvinni és van-e olyan vonzóereje a sorozatnak, hogy a továbbiakban is folytathatóvá válik. Az elsőn túl vagyunk a sorozat esetében (…), a nagyobb nehézség most jön számunkra, nevezetesen, hogy sikerül-e a sorozatot ezen a szinten fenntartani, az érdeklődést, ha lehetséges, fokozni.”Progress

Progress Videók 2. Könyvbemutató – Progress Könyvek (2018.03.13.)

2018. március 13-án, a budapesti Örkény István Könyvesboltban mutattuk be a Progress Könyvek legújabb három darabját, Ágh Attila Civilizációs válság Magyarországon, Kiss Ambrus Rossz kormányzás Fidesz-módra, valamint Mellár Tamás Elvesztegetett évek című könyveit- A három szerzőt Antal Attila politikai szakértő kérdezte, a beszélgetést Szarka Károly, a kötetek szerkesztője moderálta.

A Civilizációs válság Magyarországon c. könyv olyan vitairat, amely a rendszerváltás utáni Magyarországot nem csupán a gazdasági-társadalmi és a politikai válságok keresztútján mutatja be, hanem sokkal mélyebben, a magyar társadalom szövedékét romboló civilizációs válság oldaláról. A könyv ezért egyben vádirat is a 2010-ben belépő bársonyos diktatúrával és homlokzat-demokráciával szemben, amelyben a gazdaság, a politika és a média területeinek összekapcsolásával és együttes foglyul ejtésével egy új típusú önkényuralom jött létre, letérve az európai fejlődés főútvonaláról és éles konfliktusokban szembefordulva vele. A könyv kitárja a jövő ablakait, és megvizsgálja a demokrácia visszaállításának alternatíváit, főleg a fiatal nemzedék szemszögéből.

Rossz kormányzás és politikai tér teljes uralása. Elsőre ellentmondásosnak tűnik, mégis ezzel lehet leírni a legjobban az elmúlt négy év kormányzati munkáját. Kiss Ambrus könyvében világossá válik az egyes közpolitikai területek elemzése által, hogy miképpen történhetett meg, hogy a Fidesz-KDNP képes volt alibizni a kormányzati munkában, közben uralkodni a politikai ellenzék felett. A szerző azt is megvizsgálja, hogy van-e különbség a második és a harmadik Orbán-kormány teljesítménye között. Mi lett a Jó Állam mítoszával, és hogyan vitt mindent a menekültügy. Fel kell tenni azt a kérdést is, hogy milyen ellenzéki politizálás tette lehetővé, hogy a rossz kormányzás nem jelentett politikai hibát a Fidesz számára.

Az Elvesztegetett évek a második és harmadik Orbán-kormány gazdaságpolitikáját és gazdaságirányítását elemzi és értékeli, a megelőző időszakokkal összevetésben. 2010-ben, amikor a Fidesz kétharmados győzelmet aratott a választásokon, a politikai vezetői azt ígérték, hogy a rendszerváltást végigviszik, korrigálják annak korábbi hibáit, és felzárkózási pályára állítják a magyar gazdaságot. Az elmúlt nyolc esztendő történései, gazdasági eredményei azonban azt mutatják, hogy ezek a célkitűzések nem valósultak meg. A piacgazdasági rendszer teljes kiépítése helyett egy központosított államkapitalista, sok elemében inkább feudális berendezkedés valósult meg.

Progress Videók 3. Műhelybeszélgetés – Progress Könyvek (2018.03.26.)

Társadalompolitikai, gazdasági és civilizációs válság címmel tartott műhelybeszélgetést a Progress Alapítvány a Kossuth Klubban 2018. március 26-án. A műhelybeszélgetés alapját a Progress könyvek akkor megjelent, legújabb három kötete képezte. Előadók: Bod Péter Ákos, aki Mellár Tamás Elvesztegetett évek, Radó Péter, aki Kiss Ambrus Rossz kormányzás Fidesz-módra,

Antal Attila, aki Ágh Attila Civilizációs válság Magyarországon c. könyve alapján tartott vitaindító előadást. A műhelybeszélgetést Fleck Zoltán moderálta.

Progress Videók 4. Műhelybeszélgetés – XXI. Század Társaság, Progress Alapítvány (2018.04.03.)

 A XXI. Század Társaság 2018. április 3-án tartotta összejövetelét, amelynek központi témája az április 8-i választások voltak. A vendégek: Ágh Attila (politológus, közgazdász), Antal Attila (politológus), Papp Réka Kinga (újságíró, előadó). A beszélgetést Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó vezetője és a XXI. Század Társaság elnöke moderálta. A választások előtt természetesen szóba került az ellenzék helyzete és az összefogás kérdése, a felszínen stabilnak tűnő Fidesz lehetséges jövőbeli forgatókönyvei, a rendszerváltás kudarcaival való szembenézés és a társadalmi mozgalmak (hiányának) jelentősége.

Progress Videók 5. Könyvbemutató – Mozgalmi társadalom (2018.04.05.)

Ebben a kötetben a társadalmi mozgalmakkal foglalkozunk, hiszen a 21. század eddigi jelentős társadalmi-mozgalmi jelenségei mind-mind arra mutattak rá, hogy elemi igény mutatkozik az állampolgárok részérő és a közösségi értelemben felfogott politika egyre fontosabbá válik. Ugyanakkor ezt a magyar politikai elit baloldali része teljes mértékben elhanyagolta, a jobboldal pedig – bár felismerte – egy olyan politikai karantén felépítésére használta, amelyben mindenki ki van zárva a politikai közösségből, aki „rendszeridegen” nézeteket vall. Bekövetkezett tehát a politika elszakadása a társadalomtól, és kialakult egy légüres tér a társadalom és a politikai szféra között, amelybe időről-időre betörnek különféle társadalmi mozgalmak, de mindez ideáig senkinek sem sikerült ott meggyökeresednie. A kötet 12 szerzője arra vállalkozik, hogy nemzetközi és hazai kontextusban vizsgálja meg a mozgalmi társadalom kérdéskörét. Célunk a leíráson túl a társadalom és a politika közötti „köztesség”, távolság, gyanakvás és sokszor bizony előítéletek feloldása.

A könyvbemutatón a kötet szerkesztője, Antal Attila, valamint a könyv szakmai lektora, Ágh Attila mellett több szerző is részt vett. A kötet szerzői: Ágh Attila, Antal Attila, Bakó András, Benedek István, Éber Márk Áron, Farkas Eszter, Gagyi Ágnes, Misetics Bálint, Oross Dániel, Papp Réka Kinga, Pásztóy András és Tóth András.

A beszélgetést Szarka Károly, a kötetek olvasószerkesztője moderálta.

Progress Videók 6. A 2018-as választások után: Magyarország és az EU viszonya – Ágh Attila

Ágh Attilát kérdezi Benedek István az országgyűlési választások után. Úgy tűnik, hogy Dahrendorf híres tétele az átmenetekkor jelentkező gazdasági, politikai és társadalmi változások eltérő sebességéről (6 hónap, 6 év, 60 év) Magyarországra fokozottan igaz. Az 1989-1990-es rendszerváltással járó társadalmi átrendeződés során jelenleg „félidős szülési fájdalmaknál tart az új demokratikus rendszer Magyarországon”, amelyben még a „múlt árnyai és rémei még fogságban tartanak minket, tehát még nem történt meg az átfordulás abba az irányba, hogy a demokratikus tapasztalat és önreflexió, a hibák végiggondolása megtörtént volna”. A videóban sok szó esik a megváltozó globális politikai és gazdasági rendszerről, amelyek nyomán az Európai Unió fokozottabb szerepvállalása, így a vele kapcsolatos válság-diskurzus helyett annak még szorosabb integrációja várható – ez pedig a „sorból kilógó” magyar és lengyel kormányokra még erősebb nehezedő nyomást fog jelenteni a jövőben.

Progress Videók 7. A 2018-as választások után: az igazságszolgáltatás – Fleck Zoltán

Fleck Zoltán jogszociológust kérdezi Benedek István az országgyűlési választások után az igazságszolgáltatás helyzetéről, jövőjéről. A hatalommegosztás kapcsán a független és erős bírói hatalom szükségessége helyett – ez alatt elsősorban a demokráciák önpusztító hajlamát fékező és a társadalmak jogállami önvédelmét jelentő és extra garanciát képező alkotmánybíróságot kell érteni –annak „túlnövekedéséről” szóló narratíva erősödött meg, Az inga ma Magyarországon egyértelműen ez utóbbi irányba lengett ki szélsőségesen. Nem csupán az alkotmánybíróságok felett létezik a teljes politikai kontroll, hanem a rendes bíróságok kapcsán is jelentős mértékűvé vált a politikai nyomásgyakorlás.

A közigazgatási felsőbíróság létrehozásának szándéka nem tiszta, „szakmailag nem indokolt, semmilyen komoly érvet nem tudtak felhozni arra, hogy miért szükséges a legfelső szinten a Kúriából kivenni a közigazgatási bíráskodást és egy külön szervezet számára odaadni”. Ennek valódi oka az lehet a 20. századi diktatúrák története alapján, hogy így (a politikai többségnek megfelelő) külön vezetőt és személyzetet lehet létrehozni: ez azonban nem jelenti azt, hogy a rendes bíróságokon csökkenne a nyomás.

Progress Videók 8. A 2018-as választások után: kormányzati stratégiák – Antal Attila

Antal Attila politológust kérdezi Benedek István az országgyűlési választások után az eddigi és a jövőbeli kormányzati stratégiákról. Az 1998-as Orbán-kormánytól eltérően ennek a rendszernek a legfontosabb felismerése az, „hogyha a magyar társadalmat szeretné valamilyen módon felzárkóztatni, akkor le kell, hogy az össztársadalmi felzárkózásról”. Az „alsóbb társadalmi csoportok feláldozása pedig egy Stockholm-szindróma keretében zajlik”: a hatalom lényegében félelemmel és minimális materiális erőforrásokkal tartja fogva a társadalmat, ezen keresztül pedig folyamatosan biztosít magának egyfajta támogatottságot. A permanens kormányzati gyűlöletpolitika és ellenségkép-gyártás éppen ezt a célt szolgálja, amely komoly politikaelméleti alapokkal is meg van támasztva. Többek között ezekről is szó lesz.

Progress Videók 9. A 2018-as választások után: politika vidéken és a fiatalok – Szarka Károly

Szarka Károly szerkesztővel beszélget Benedek István az országgyűlési választások után vidéki politizálásról és a fiatalokról. Bár a fiatalok általában nyitottabbak, mégis csupán egy kisebb részüket érdekli a szűken vett (párt-) politika, inkább a lakhatás és a munka, részben pedig az oktatás és az egészségügy fontos számukra – bár ezek is közügyeknek számítanak. A vidéki politizálás kapcsán elhangzik, hogy a fővárosban népszerűbb demokrácia és jogállam témakör jóval kevésbé fontos, a kisebb ellenzéki pártok szinte teljesen ismeretlenek és láthatatlanok, ráadásul nem csupán az árnyaltabb üzenetek abszolút versenyképtelenek a kormányzati kommunikációs dömpinggel szemben, hanem ehhez hozzáadódik a részben az eddigiekből is fakadó, a választói percepciók szintjén (is) masszívan érezhető ellenzéki identitás-deficit.

Progress Videók 10. Konferencia – Neoliberalizmus és neopopulizmus (2018.10.11.)

A Progress Alapítvány a „Neoliberalizmus és neopopulizmus: magyar és kelet-európai kontextusban” c. projektjének első konferenciáját a Kossuth Klubban tartotta. A ResearchGate oldalán is követhető projekt végső célja egy újabb tanulmánykötet megjelentetése 2019 tavaszára, amelyben a neoliberalizmus és a neopopulizmus jelenségét igyekszik társadalmi, gazdasági és kulturális szempontok mentén alaposan megvizsgálni. A konferencia a kutatás jelen állásának összegzésén és az információcserén túl további szerzők motiválását, illetve a témának a szélesebb közönséghez történő eljuttatását célozta. Szó volt többek között a neoliberalizmus és a liberalizmus kapcsolatáról (Miklósi Zoltán), a neoliberalizmus demokrácia- és szabadságellenes, illetve autoriter jellegéről (Fleck Zoltán, Antal Attila, Kapelner Zsolt); a neoliberalizmus társadalom és gazdaságszervező mechanizmusairól és alakváltozatairól, ehhez kapcsolódóan pedig a történelmi szembenézés szükségességéről (Ágh Attila); a neoliberalizmus oktatáshoz és kultúrához fűződő viszonyáról (Zsurzsán Anita); a neoliberalizmus és a neopopulizmus viszonyáról (Éber Márk Áron); a neoliberalizmus és a feminizmus (Kerékgyártó Ágnes), illetve neoliberalizmus és a munka világának (Pásztóy András) kapcsolatáról. A nyolc délutáni előadás két panelben hangzott el, az elsőt Ágh Attila, a másodikat Antal Attila vezette. A következő nyolc, egyenként nagyjából 20 perces videó (10.1, 10.2 stb. elnevezéssel) ezeket az előadásokat tartalmazza.

Progress Videók 10.1 Konferencia-előadás: Kapelner Zsolt (2018.10.11.)

„A neoliberalizmus dialektikája: a spontaneitástól a dominanciáig” címmel tartott előadásában Kapelner Zsolt (PhD hallgató, CEU) a neoliberalizmus szabadságellenes jellegének egy filozófiai érvelését mutatta be. A gondolatmenet szerint a neoliberalizmus nem csupán a megvalósulási hibái miatt szabadság- és demokrácia-ellenes, hanem elméleti lényegét tekintve is. Az egyszerűség kedvéért a Friedrich Hayek megközelítésével azonosított neoliberális agenda ugyanis azt hirdeti, hogy a piac a legoptimálisabb elosztás az emberi társadalmakban, és mivel nem az emberek által tervezett, hanem spontánul működő intézményről van szó (spontán társadalmi rend), ezért uralommentes szabadságnak lehet tekinteni. Kapelner Zsolt szerint azonban a spontán rend ugyanúgy lehet despotikus, hiszen bár nem az egyének egymás feletti közvetlen despotikus uralmát, hanem a társadalomnak az egyének felett gyakorolt imperszonális és strukturális uralmát jelenti – azaz az egyének egymás feletti uralmát cseréli le a struktúrák uralmára, így viszont természetesen szabadság- és demokráciaellenes. Ez a strukturális uralom csak a struktúrák és a társadalom mélyreható demokratizálásával szüntethető meg.

Progress Videók 10.2 Konferencia-előadás: Antal Attila (2018.10.11.)

„A neoliberalizmus mint a kapitalizmus autoriter formája” címmel tartott előadásában Antal Attila (adjunktus, ELTE ÁJK) emlékeztetett Rosa Luxemburg immáron 100 éves figyelmeztetésére, miszerint a kapitalizmus autoriter struktúrái és vonásai alapjaiban veszélyeztetik az emberi társadalmat. A kapitalizmus neoliberális formájában különösen erős ez az autoriter jelleg, amelyet csak globális összefogással lehet megszüntetni. Azonban hiába történt meg már a 20. század első felében ezen felismerés, a baloldal a neoliberalizmussal kötött szövetsége nyomán defenzívába szorult, míg a jobboldal ebből politikai tőkét tudott kovácsolni. Sőt, a neoliberalizmus és az autoriter, nacionalista jobboldal (illetve a jobboldali neopopulizmus) régi-új szövetsége van kibontakozóban, amelyet Magyarország esetében tökéletesen bizonyít a multinacionális cégeknek az egyedi kormánydöntések által juttatott állami támogatások mértéke. Hiszen bát az elmúlt 14 évben 2010 előtt is nagymértékű volt ezen támogatások volumene, a 2010 utáni időszakban ez jóval hangsúlyosabb lett, különösen a német, döntően autóipari vállalatokhoz köthetően. Ennek nyomán a mai magyar ellenzéknek is tágabb kontextusban érdemes szemlélnie a politikai és gazdasági folyamatokat, és nem elég csupán az állami autoriter vonásokat kritizálnia, hanem egyúttal a neoliberális kapitalizmus kritikáját is meg kell tudnia fogalmaznia.

Progress Videók 10.3 Konferencia-előadás: Éber Márk Áron (2018.10.11.)

„A neoliberális hegemónia és az átmeneti osztály” címmel tartott előadásában Éber Márk Áron (adjunktus, ELTE TÁTK) négy fő állítást fogalmazott meg. Először is a neoliberalizmus és neopopulizmus a tőkés világgazdaság kétfajta rezsimje. Előbbi a tőkés világgazdaság válságának egy speciális válfajaként (a neoliberális hegemónia) az 1970-es évek elejétől a 2000-es évek pénzügyi válságáig tartott, utóbbi pedig nagyjából 2008-tól datálható, a korábbit részben megszüntetve, részben azonban megőrizve. A második állítás, hogy a neoliberalizmus nem egy nyugati találmány, hanem egy transznacionális hálózatban létrejövő közös tudás. A harmadik állítás szerint a neoliberális hegemóniát a 2008-as válsággal egy neopopulista hullám követi, amely bár sok tekintetben opponálja az előzőt, azonban különösen gazdasági tekintetben megőrzi azt. Az utolsó állítás szerint a hatékony küzdelem pedig úgy történhet meg, ha a baloldal sikeresen leválik a neopopulizmusról és egyúttal a fennálló jobboldali populista erőket is opponálni tudja.

Progress Videók 10.5 Konferencia-előadás: Kerékgyártó Ágnes (2018.10.11.)

A „Neoliberalizmus és feminizmus” című előadásában Kerékgyártó Ágnes (kutató) a téma nemzetközi vitáiba adott bepillantást. Ugyanis a legkurrensebb viták arról szólnak, hogy létrejött egy olyan feminista irányzat, amely nem a társadalom átalakítását tűzte ki célul, hanem a neoliberalizmus korlátlan kiszolgálójává vált. Nancy Fraser egyik híres cikkében például kimondottan a második hullámos feminizmust kritizálja, amelynek követelései kimondottan segíti a neoliberalizmust. Hiszen tévedés azt gondolni, hogy a családi bérezés egyenlőtlenségének alapvetően piacpárti kritikája, valamint az osztály kategóriájának tagadása és az állami paternalizmus támadása a rendszer lényegét roppantaná meg, helyette éppen maguk járulnak hozzá a neoliberális rezsim nőket elnyomó jellegének újratermelődéséhez. Az előadásban szó esik még a neoliberalizmusnak mint kormányzási logikának a női pszichét a maga képére formáló mechanizmusairól is.

Progress Videók 10.6 Konferencia-előadás: Miklósi Zoltán (2018.10.11.)

A „Liberalizmus és »neoliberalizmus«” című előadásában Miklósi Zoltán (egyetemi docens, CEU) hangsúlyozza, hogy a neoliberális kifejezés alapvetően nem öndefiníció, hanem a politikai ellenfelek megbélyegzésére használt szitokszó, amely a magukat liberálisnak vallók számára is problematikus. A neoliberalizmus és a liberális elméleti irányzat kapcsolata meglehetősen bonyolult. Utóbbiak tekintetében négy elméleti szintet lehet megkülönböztetni: morális alapelvek (pl. minden egyén élete egyenlő fontossággal bír), politikai elvek (pl. többnyire egyenlőségalapú elosztási igazságossági elvek, politikai egyenlőség), politikai intézmények (pl. demokrácia, joguralom, hatalommegosztás), szak- és közpolitikák szintje (privatizáció, dereguláció). Azonban az utóbbi szintek tartalmai esetlegesebbek, folyamatosan változnak a különféle társadalmi és történelmi kontextusok nyomán, a legfelső szintekből pedig nem következnek konkrét és megváltoztathatatlan policy szintű megoldások, a liberális politikai hagyományt alapvetően a felső két szint stabilitásának tartalma adja. A neoliberalizmus viszont alapvetően az 1980-as évektől létező nemzetközi intézményrendszer szakpolitikai szintjét jelenti (privatizáció, dereguláció, szabadkereskedelem), amely a liberális irányzatnak a legesetlegesebb szintjével van kapcsolatban, így a teljes megfeleltetésük tévedés lenne. Ráadásul ennek a nemzetközi intézményrendszernek is vannak olyan pozitív összetevői (kevesebb háború, kifejlett emberi jogi normák), amelyeket a jogos kritikákon túl szintén figyelembe kell venni.

Progress Videók 10.7 Konferencia-előadás: Ágh Attila (2018.10.11.)

„A neoliberalizmus rendszere és a »társadalom önvédelme«. A belépő Új Világrend és a neoliberalizmus második hulláma” című előadásában Ágh Attila (professor emeritus, BCE) hangsúlyozta, hogy a témával járó vitákat már a rendszerváltás során le kellett volna folytatni, így mára egy súlyos, azóta is halmozódó adósságot kell törlesztenünk. Ahogyan a kapcsolódó vitairatban, úgy az előadásban is elsősorban a történelmi szembenézés hiánya került a középpontba. Ezzel kapcsolatban egyrészt egy sajátos tabuizálás is megfigyelhető (összefüggésben a liberalizmus és neoliberalizmus szétválasztásának szükségességével), másfelől az 1990-es évekkel kezdve az útfüggőség és mozgástér kérdését is tisztázni kellene: egyik vagy másik túldimenzionálása helyett egy árnyaltabb megközelítésre van szükség. Azzal kapcsolatban is fontos lenne a történelmi szembenézés, hogy az elmúlt 30 év két (2010 előtti és utáni) neoliberális hibridjének milyen közös és eltérő vonásai vannak, különös tekintettel az első időszak felelősségére, amely nyomán létrejöhetett a 2010 utáni rendszer. Az előadásban szó van még a részracionalitások és a rendszerracionalitás (pl. ökológia terén) kapcsolatáról, valamint a modern fejlődés és a komplexitás-menedzsment összefüggéséről, amellyel szemben a neoliberalizmus egy brutális szellemi ellenforradalomként lép fel, megkérdőjelezve a részautonómiák (és racionalitások) legitimitását, leegyszerűsítve és alárendelve mindent a szabadságellenes, autoriter formákkal könnyen összefonódni képes piac működésére és az általa értelmezett közgazdaságtudományra.

Progress Videók 10.8 Konferencia-előadás: Pásztóy András (2018.10.11.)

„A munka neoliberális világa egy illiberális demokráciában” című előadásában Pásztóy András (történész, politológus) elsősorban gazdaságpolitikai irányzatként utalt a neoliberalizmusra. A munka világában a neoliberalizmus elsősorban állami kivonulást jelent, jóléti kiadások helyett a munkaalapú társadalom ösztönzését, a munkáltatók számára kedvező munkajogi szabályozást, a kollektív alku decentralizálását, valamint a korporatív tendenciák és a szakszervezetek visszaszorítását. Ezek a folyamatok Európában klasszikus formájukban az 1980-as évek Thatcher-i intézkedéseiben öltöttek testet, azonban Kelet-Közép-Európa rendszerváltásai nyomán a térségünkben is elterjedtek. A 2010-es években Magyarországon ezek a folyamatok felerősödtek, köszönhetően a sztrájktörvény módosításának (az elégséges szolgáltatások biztosításának kritériumának bevezetése), az érdekérvényesítő intézmények megszüntetésének (OÉT), a munka törvénykönyvének (a munkáltatók érdekei szerint történő) átalakításának vagy az egykulcsos adónak.

Progress Videók 11. Pogátsa Zoltán a neoliberalizmusról (2018.10.26.)

Pogátsa Zoltánt (közgazdász, szociológus) kérdeztük a neoliberalizmusról, elsősorban annak gazdasági vonatkozásairól. A fogalom – amelyet nem csupán mások üres és negatív megjelölésére, hanem sokan önmeghatározásra is használnak – retorikai szinten a szabadpiaci szemlélet és mechanizmusok, így a minél kisebb állam mellett tesz hitet, azonban fontos látni, hogy a valóságban másképp működik a neoliberalizmus. Valójában ugyanis egy, a nagyvállalati szektor, a magasabb társadalmi rétegek és osztályok, illetve az oligarchák által foglyul ejtett államot hoz létre, ezzel pedig nem csökkenti az állam szerepét, csupán parciális szereplők uralma alá hajtja azt és számukra kedvező módon sajtolja ki annak erőforrásait.

Az 1970-es évek óta nem csupán a jobboldali kormányok nyomán zajlik neoliberális kormányzás a világ számos pontján, hanem azt baloldali (különösen a „harmadikutas”) pártok is adaptálták. Ugyanakkor ennyi idő alatt sem sikerült az állítólagos célt elérni, azaz a piacokat igazán felszabadítani, helyette viszont a parciális érdekek folyamatos kiszolgálása zajlik. A 2008-as pénzügyi válság értelmezése kapcsán a neoklasszikus, a keynesiánus és a marxiánus közgadasági magyarázatok versengenek egymással. A neoklasszikus iskola szerint a lakáspiacokon keresztüli exogén sokk okozta a válságot, amelyet a szabályozás nyomán később sikeresen kezeltek. Ezzel szemben a keynesiánusok egy „alulkeresleti” modellben gondolkodnak, amelyben a megoldás a progresszív jövedelem- és vagyonadó rendszere. A marxiánus iskola ennél is tovább menve a kapitalizmus rendszeresen visszatérő válságaira keres magyarázatot, amelyet a folyamatosan csökkenő profitrátában talál meg, amely csökkenést a neoliberalizmus próbálja ellensúlyozni – egyrészt adósságokból, másrészt a bérek és a jövő generációk erőforrásainak rovására. Ha pedig a neoliberalizmus nyomán az újraelosztási rendszerek, mint az oktatási és képzési rendszerek nem, vagy csak kevésbé jól működnek, akkor egy elszegényedő és egyre képzetlenebb társadalmi tömeggel lesz dolgunk, amely értelemszerűen a sokkal egyszerűbb, radikális és leegyszerűsítő magyarázatokra is nyitottabbá válik.

Progress Videók 12. …Elvesztegetett évek… Mellár Tamás és Vértes András (2018.10.30.)

A két közgazdász a XXI. Század Társaság összejövetelén (…Elvesztegetett évek… Modernizáció és felzárkózás helyett stagnálás és visszaesés) az Örkény Könyvesboltban beszélgetett Mellár Tamás új könyvéről és a magyar gazdaság jelenlegi állapotáról. Az ​Elvesztegetett évek c. könyv a második és harmadik Orbán-kormány gazdaságpolitikáját és gazdaságirányítását elemzi és értékeli, a megelőző időszakokkal összevetésben. 2010-ben, amikor a Fidesz kétharmados győzelmet aratott a választásokon, a politikai vezetői azt ígérték, hogy a rendszerváltást végigviszik, korrigálják annak korábbi hibáit, és felzárkózási pályára állítják a magyar gazdaságot. Az elmúlt nyolc esztendő történései, gazdasági eredményei azonban azt mutatják, hogy ezek a célkitűzések nem valósultak meg. A piacgazdasági rendszer teljes kiépítése helyett egy központosított államkapitalista, sok elemében inkább feudális berendezkedés valósult meg.

Progress Videók 13. László Andor: The European Convergence Challenge… (2018.11.14.)

The European Convergence Challenge: Efficiency, Solidarity, Competitiveness.
A public lecture of the School of Public Policy of Central European University by László Andor (BCE).

The European Union has been struggling in recent years to sustain convergence among its member states. Upward economic convergence in the East has not been coupled with social convergence, while the South has started to diverge also economically in the crisis years. While the need to deliver cohesion and convergence is included in the EU treaties, the capacities and responsibilities are shared between the EU institutions and the member states. How to boost efficiency, solidarity and competitiveness for sustainable upward convergence is a matter of academic research as well as current political debates which this lecture will assess. Panelists: Marco Leonardi (UniMi) and Andrea Weber (CEU), Chair: Martin Kahanec (CEU).