Civilek hatalma – Konferencia 2016. május 23-án

A Progress Alapítvány nevében Ágh Attila köszöntötte a jelenlévőket.

Pulai András Csapdában: a civilekben bízunk, de a politikától várjuk a megoldást címmel tartotta meg nyitóelőadását, prezentációja a Publicus Intézet felmérésének eredményeit ismertette. Az 1000 fő megkérdezésével készített, áprilisi felmérés szerint a lakosság 85 %-a követte az oktatási és egészségügyi tiltakozó mozgalmakat. Nem annyira meglepő módon a fiatalok kevésbé, idősebbek jobban képben voltak. A felmérésből kiderült, hogy a tanárok követeléseivel csökkent az egyetértés, de ez inkább azzal magyarázható, hogy a figyelem fókusza odébb terelődött. Meglepő adat, de a fideszesek is majdnem fele-fele arányban oszlanak meg a tanárok követeléseinek megítélésében. Szintén logikus összefüggés, hogy a fiatalok jobban, az idősek kevésbé értenek egyet az elérni kívánt célokkal. Érdekes összefüggésre is fény derült az oktatási mozgalmak szereplőinek hitelességével kapcsolatban: aki civilként politikai szereplőként kezdett viselkedni, az azonnal veszített hitelességéből (például Pukli István). Sándor Mária viszont kifejezetten magas hitelességgel és ismertséggel bír. Az oktatáspolitikusok közül kiemelkedett Hiller István, akinek hitelességén meglátszik a korábbi hosszú évek minisztersége, ám ő a legismertebb szakpolitikus ezen a területen. A különféle attitűdállításokkal kapcsolatban is sokatmondó eredmények születtek: azon állítással, miszerint ha a civilek vállalnak politikai szerepet, annak kudarc lesz a vége, mert ez a politikusok dolga inkább, egyetértett a válaszadók 47 %-a, de a kérdés megosztó, az ellenzékiek érthető módon inkább nem értenek egyet ezzel. Azon állítással pedig, hogy természetes a civilek fellépése, de nem valószínű, hogy sikerük lesz 75 % egyetértett. Az jól kivehető az eredményekből, hogy a civilek jól mozognak a szakpolitikai térben, de a politikai mezőben elvesztik az erejüket, demisztifikálódnak. Az ellenzéki pártok számára tanulságos lehet az az eredmény, mely szerint a megkérdezettek 63 %-a egyetértett azzal az állítással, hogy a civileknek össze kell fogniuk az ellenzékkel. Ehhez érdekes adalék, hogy az ellenzékkel való összefogással a diplomások kevésbé, az alacsonyabb végzettségűek jobban egyetértenek. Azzal azonban minden társadalmi csoportban szilárd egyetértés mutatkozott, hogy ha a politika felől nem jön határozott fellépés, akkor a civileknek kell lépéseket tenniük. Nem volt ennyire egyértelmű válasz arra a felvetésre, mely szerint a civileknek fontos az érdeküknek a politikán keresztül való képviselete: megosztottság érzékelhető, szinte fele-fele helyzet állt elő, kissé többen azok, akik ezzel az egyetértenek.

Pulai András elérhető itt.

 

Závecz Tibor A civilek lehetőségei a politikai erőtérben címmel tartott előadást, melynek során a ZRI Závecz Research és az Ipsos kutatásainak eredményét ismertette. A felmérés szerint a megkérdezettek a gazdasági és pénzügyi szervektől való függetlenség tekintetében a civileket tartják a leginkább függetlennek (2,6-os átlaggal az 1-5 terjedő skálán). A politikától, államtól, pártoktól való függetlenség szempontjából legkevésbé a hagyományos média, leginkább a civilek tekinthetőek függetlennek, de ez is csak 2,8-as átlag! A civilek megítélésével kapcsolatosan sok a bizonytalanság, tudatlanság, ezért sok esetben valamelyik középértéken helyezik el a válaszolók. Alapvetően inkább önzetlenebbek, fontos társadalmi problémákkal foglalkoznak, de a válaszok egyike sem karakteresen pozitív, nincs ok a büszkeségre, ambivalens a megítélés, pozitív momentumokkal. A legerősebb elvárás a civilekkel szemben a hatékonyság, legkevésbé a politikától való függetlenség (ez utóbbi úgy értelmezendő, hogy alapvetően függetlennek tartják őket, így ez nem fontos elvárás). Azzal kapcsolatban, hogy a közügyek befolyásolása lehetséges e tüntetésekkel 47% szerint inkább nem lehet, 24 százalék szerint egyáltalán nem, tehát nagyon szkeptikusak. Arra a kérdésre, hogy miért maradnak távol a tüntetésektől, a többség a „nem nekem való” választ adta leggyakrabban (3,8), az úgysem lehet változtatni indokot jelölték meg a második leggyakrabban (3,4), illetve a „nem ért egyet a céllal” válasszal okolták meg még relatíve sokan (3,3). A civilekhez való kapcsolódás tekintetében meglehetősen lehangoló kép rajzolódott ki: 66 % nem vesz részt civil szervezet munkájában és nem is tervezi ezt, 16 % részt vesz valamilyen szervezet munkájában, bár ezt Závecz Tibor sokallja, nem biztos, hogy ez valóban így lenne. A politikai érdeklődés függvényében vizsgálva egyértelmű, hogy nagyobb arányban vesznek részt civil szervezet munkájában azok, akik érdeklődnek a politika iránt, mint akik nem. A pártpreferenciát is megvizsgálva kiderült, hogy azon válaszolók, akiknek van konkrét pártpreferenciájuk jóval nagyobb arányban érdeklődnek a civil szervezetek iránt is. A választáson való részvétellel is van pozitív összefüggés: együtt jár a politikai aktivitás a civil aktivitással.

Závecz Tibor előadás elérhető itt.

 

Sebestény István a Közösség, közélet és közbizalom a civil szektorban címmel folytatta az előadások sorát. Előadásában elsősorban a 2011-ben megalkotott és 2012-ben hatályba lépett új civil törvény hozta változásokról beszélt. Ennek keretében a Nemzeti Civil Alapot központosították, az állami támogatásokkal egyetemben. Megtörtént a közhasznúság újraértelmezése is, ami ma már inkább egyfajta közszolgálatiság. A közhasznúság már nem állandó státusz, hanem kétévenként odaítélt cím, melyhez konkrét kritériumrendszer tartozik, s az egész szisztéma bürokratikus, rendszeres beszámolási kötelezettség terheli őket, valamint elvárt a társadalmi támogatottság is. Sok a gumiszabály, melyek között van, ami könnyen teljesíthető, de van, ami szinte lehetetlen. Korábban, az 1990-es évek elejétől folyamatosan növekvő számban voltak a közhasznú szervezetek, aztán 2013-14-ben drasztikus csökkenés következett be. A Nemzeti Civil Alapprogramból 2011 után Nemzeti Együttműködési Alap lett, ebben az intézményben korábban a civilek voltak többségben, a politikai szereplők és az állam kisebbségben. Az új rendszerben egyértelműen az állami-politikai oldal van többségben, erőteljes központosítás zajlott le, a miniszterre szállt át a szakmai kollégiumok elnökeinek kinevezési joga. összességében a korábbi rendszerben körülbelül 80 %-os volt a civilek aránya, a maiban csak 30 %.

Sebestény István előadása elérhető itt.

 

Gerő Márton Hogyan jutottunk el eddig? A társadalmi részvétel és mozgósítás struktúrái témakörében tartotta meg előadását. Dahrendorf Kelet-Európára vonatkozó 1990-es megfogalmazásával indította előadását, miszerint a demokrácia esélye kicsi, valószínűbb, hogy a különböző fenyegetések aláássák a demokratikus törekvéseket és ez fasiszta ideológiák elterjedéséhez vezethet. A materiális és posztmateriális értékeket vizsgálva kiderül, hogy a tisztán posztmateriális értékek erős kisebbségben vannak, pedig ezek befolyásolják leginkábba politikai kultúrát. A magyarok inkább vegyes értékeket vallanak és ez a tendencia egyre nőtt. A nyitott/zárt gondolkodást tekintetbe véve a magyarokra a zárt gondolkodás illik jobban, racionális-materiális gondolkodással párosulva, mely kizárja a kritikát, másodkézből szerzi az információkat, a világot szorongatónak és félelmetesnek látja. Bibó István szavait idézte, aki szerint a félelem a kontroll igényéhez vezet. Ez a helyzet nem kedvez a társadalmi részvételnek. Bár még mindig a civil egyesületekben való tagság/részvétel áll az első helyen, de ez az arány is csak 17-20 % között mozog, utána következnek a vallási szervezetek, melyek a 90-es években relatív jó adatokkal szerepeltek, majd elolvadt ez az „előny”, aztán a szakszervezet jönnek, melyek kifejezetten magas tagsági-részvételi mutatókkal bírtak, ám a 2000-es évek elejére nagyon zuhantak. Végül nagyon alacsonyan adatokkal (1-2 %) a pártok zárják a sort. A tradicionális és közvetlen részvétel tekintetében elmondható, hogy mindkét „műfajban” alacsony számokat találunk, mégis kissé magasabb a közvetlen részvétel mértéke (ide tartoznak a nem „pártos” formák, így pl. bojkott vagy petíció aláírása). A tradicionális részvételi formák közül viszont jellemző módon a kapcsolatba lépés politikussal forma elég magas, s ez alatt egyfajta érdekkijárást kell értenünk. A tüntetések száma 2006-ban nagyban megugrik, aztán nagyjából visszaállt 2010-ben a 2005-ös szintre. Érdekes adatokat kaptunk, ha azt vizsgáltuk, hogy beszélgetünk-e a politikáról és ha igen, kivel. Ha a barátokat vesszük számításba, akkor lassan növekszik azoknak a száma, akik néha beszélgetnek róla, csökken azoké, akik soha, stagnál azoké, akik gyakran. Ám ha a szomszédokkal való politizálást vizsgáljuk, egyértelműen látszik, hogy a családból kifelé haladva egyre kevésbé merünk politikáról beszélgetni. A szervezett és informális civil társadalomnak szembe kell néznie a mozgósítás nehézségeivel, mint például az erőforráshiány, a kapacitáshiány, a hiányzó management ismeretek, illetve azzal, hogy kevés az ismeret róluk, például sokan fizetett aktivistáknak is tartják őket. A mozgósítással kapcsolatban elmondta, hogy az ellenzéki szervezetek kevésbé hierarchizáltak, emiatt nehezebb feladat a mozgósításuk, de ha sikerül összerántani őket, akkor nagy sikereket tudnak elérni. A civil tiltakozási mozgalmak egyáltalán nem egységesek, vannak domináns, régi szereplők az új, jórészt informális aktorokkal szemben. Az új mozgalmak inkább kihívók, szövetséget kötnek egymással a régiek ellen, míg a régiek hiteltelenítéssel próbálkoznak az újakkal szemben.

Gerő Márton előadása elérhető itt.

 

Péterfy Gergely A „kitömött civil” a felcsúti múzeumban című előadásával zárta a rendezvényt. Elmondta, hogy a demokrácia Kelet-Közép Európában azonos az énnel, nem belül van, nem azonos belső értékekkel, nem az, amit szabad akarattal, civil szervezés révén érnek el, sem az erénnyel, sem az önmegvalósítással nem kapcsolódik össze. Itt a vállalkozás az bűnözés, a demokrácia az pénz. Sőt, ma a nemzeti jelenti a pénzt. Az orbáni totalitarizmus legfőbb zsákmányállata a szabadon gondolkodó civil ember. Egy keleti rablóbirodalom alakult ki. Nem csak az intézmények informálisak, hanem maga a nyelv is, mindenki azt ért valami alatt, amit akar. Nádas Pétert idézte, aki szerint itt mindent úgy kell megbeszélni mintha először beszélnénk róla. Erre példaként említette Zsirinovszkij Liberális Demokrata Pártját, ami sem nem liberális, sem nem demokrata. Errefelé gyakori, hogy menő nevet adnak valami undorítónak. A fekete BMW Kelet-Közép-Európában az erő és pénz szimbóluma. Az emberek visszakövetelték régi láncaikat, szeretnek szolgák lenni, mert akkor nekik is lehetnek szolgáik. Ezt a jogot csak erővel lehet elvenni, önként sose mondanak le róla. Ezen a vidéken a civil az, ami nem profi, ami béna, ami megbízhatatlan. S civilnek nevezik, ami nem civil. Magyarországon a CÖF a Liberális Demokrata Párt. A magyarok önként mondtak le a szabadságukról és mind ezek miatt egyre értékesebb lesz a civil trófea a felcsúti múzeumban.

A beszámolót Bartus Tamás készítette.