Polányi Projekt

(Tézisek – Kutatási Koncepció)

Magyar fejlődési perspektívák a 21. század elején:
Áttörés az újabb rendszerváltás felé

Ágh Attila

A tízedik évforduló alkalmából számos áttekintés készült az új tagállamok helyzetéről a tagság első évtizedében, visszatekintve a rendszerváltás óta eltelt negyedszázad, a „Nagy Átalakulás” egész történetére. Az értékelések megállapították, hogy ez a Nagy Átalakulás felemás volt és nem vezetett egy valódi áttörésre az európai típusú demokráciák és gazdasági-társadalmi rendszerek felé. A radikális változások, az elindult euro-atlanti integráció ellenére sem történt érdemi felzárkózás az Unió fejlett országaihoz a Kelet-Közép Európai (KKEi) régióban („convergence dream”), mint a nyugatias demokratizálás megismétlése („Western fallacy”). A vezető közpolitikai intézetek felmérést készítettek a fejlődés különböző dimenzióiról a demokráciától a versenyképességig, s ez az adatbázis jól mutatja a tempóvesztést az új tagállamokban.

Az utóbbi öt évben különösen Magyarországon volt erős visszaesés, így az ország leszakadóban van a saját régióján belül is. Ezért rendkívül fontos egy olyan kutatás, egy Polányi Projekt (PP) az újabb Nagy Átalakulás perspektívájáról, ami a rendszerváltás egészének kontextusában megvizsgálja az ellentmondásos fejlődés okait és az áttörés lehetőségét az újabb rendszerváltás felé a következő évtizedben. A Polányi Projekt arra is emlékeztet, hogy Magyarországon erős hagyománya van a félperiferia kutatásának és a belőle való kitörés lehetőségei keresésének, így a sajátos magyar fejlődés perspektíváira koncentráló projekt jelentősen hozzá tud járulni a komplex helyzet feltárásával a demokratizálás második kísérletének előkészítéséhez.

A Nagy Átalakulás, a rendszerváltás és felzárkózás dimenziót külön-külön meg kell vizsgálni az elméleti alapok (conceptual framework) feltárásával és annak történelmi dinamikájával (historical trajectory). Polányi koncepciójának éppen az a lényege, hogy a modell csak akkor működik, ha a komplex modellben minden dimenzió együtt, a kölcsönhatások hálójában szerepel. A Nagy Átalakulás főbb dimenziói:

Gazdasági-társadalmi felzárkózás

Az új tagállamok a felzárkózást a GDP bázisú, mennyiségi modell alapján várták, és ebben értek is el felemás sikereket a globális válságig, de az EU már a kétezres években átváltott egy új, „minőségi” modellre, ami az EU2020 stratégia alapjául szolgált. Ebben az új stratégiában az új tagállamok felzárkózása még csekélyebb, sőt a lemaradás számos tekintetben nőtt is. A jólét (welfare) és a jól-lét (wellbeing) problematika erőteljesen átvezet a társadalmi dimenzióhoz, amely felől a felzárkózás újra kezdhető és végrehajtható.

Részvételi-tartalmi demokrácia

A demokratizálás alapvetően felülről, a nagy formális európai jogállami intézmények átvételével játszódott le, de a demokrácia kiüresedett, mert nem kapcsolódott össze az alulról való demokratizálással. Az emberek csalódtak az új demokrácia társadalmi-gazdasági realitásaiban, nem „költöztek be” az új intézményekbe, nem alakult ki részvételi-tartalmi demokrácia nem volt „house warming party”. A demokratizálásban is újrakezdés szükséges, az „informális”, a civil társadalomban gyökerező intézmények kiépítése és az alulról építkező, befogadó demokrácia kialakítása révén.

Hatékony, jogállami kormányzás

A demokratikus rendszer kialakulása során egyre jobban előtérbe kerül a demokrácia minősége, a jól működő demokrácia („performance democracy”) igénye, mint az állami kapacitás és a társadalmi kapacitás, a kormányzat (government) és a kormányzás (governance) megkülönböztetése, mivel ezen alapul a jó kormányzás (good governance) követelménye. Az új tagállamok gyenge válságkezelése a globális válság idején arra utal, hogy gyenge az állami – és még inkább a társadalmi – kapacitásuk, s ezzel a legszélesebb értelemben vett globális versenyképességük.
Szociális kohézió és társadalmi integráció A fejlett modern társadalmak a nagy termelési korszakváltások után viszonylagosan homogenizálódnak, „befogadó” (inclusive) társadalommá alakulnak. A (fél-)periferiális fejlődés megkülönböztető jegye viszont a heterogenitás, bizonyos rétegek és régiók kizárása, vagyis társadalmi szerkezetük az exclusion-inclusion tengely mentén ábrázolható. A szociális kohézió gyengülése és a társadalmi integráció széttöredezése (fragmentációja) a KKEi társadalmak alapvető tendenciája a rendszerváltás után

Szociális és humán tőke, állampolgári tudat

A társadalom hatékony működése a kapcsolatok össztársadalmi rendszerétől, a szociális tőkétől (binding and bridging capital, Putnam), valamint az emberi tőkébe való beruházástól (human investment) függ. A KKEi társadalmakban alacsony a személyek és intézmények iránt bizalom (low trust societies), és ezért a demokratikus állampolgári kultúra is. Márpedig az új típusú, innováció-orientált és jól-létre épülő gazdasági fejlődés nem lehetséges fejlett szociális és emberi tőke, illetve magas társadalmi bizalom nélkül.

Egészében véve az új társadalmi-gazdasági fejlesztési modell a Lisszaboni és EU2020 uniós stratégiák nyomán radikálisan átalakítja a társadalomtudományok kapcsolatrendszerét és véget vet „fényes elszigeteltségüknek”, mert manapság már csak a szélesedő spektrumra épülő komplex tudományos megközelítések érvényesek. A közgazdaságtan maga is mindjobban összefonódik a többi társadalomtudománnyal a politológiától a pszichológiáig, ezért ugyanezt a komplex közelítést kell alkalmazni a KKEi perspektívák kialakításában is. Ennek a tudományos tradíciónak az elindítója Polányi Károly volt, aki A nagy átalakulás című művében a gazdaság szűk értelmezésével szemben annak társadalmi és kulturális beágyazottságát állította a középpontba, ami mostanság aktuálisabb az új Nagy Átalakulás kutatásában, mint korábban bármikor.

Kapcsolódó anyagok:

Ágh Attila: A demokrácia „új jövője” Európában: Magyar esélyek a felzárkózásra (Kutatási javaslat és előzetes elméleti áttekintés)

Polányi Projekt referenciák