Progress Fórum 5.: Ágh Attila: Budapest nem alkuszik

Szarka Károly   2018-11-10   Progress Fórum 5.: Ágh Attila: Budapest nem alkuszik bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

2018 áprilisában Orbán Viktor elfoglalta egész Magyarországot, csak Budapest tartotta még magát, bár alaposan kiéheztetett állapotban. A választás utáni nagy népi társasjátékban, hogy mit tud még feldúlni Orbán, ha egyszer már úgyis minden az övé, könnyű volt a nyertes találat, hiszen már csak Budapest ostroma volt hátra.

Budapest ostromának két jól bevált történelmi modellje van. Egyrészt lehet lőni Pestről Budát, ami az oroszoknak egyszer már sikerült, de manapság a NATO kényes ízlésének nem felelne meg ennyi orosz turista és önkéntes véradó, ezért ez a kívánatos megoldás most nem alkalmazható. Másrészt lehet Budáról, a Citadelláról lőni Pestet, ahogy ezt már Haynau is eltervezte a rebellis Pest féken tartására. Ezt az EU sem ellenezné, mert a saját országában az uralkodó azt csinál az alattvalóival, amit csak akar, ha a brüsszeli hivatalos vacsoránál nem lopja el a kiskanalat. Pestet Budáról lőni Rogán-rakétákkal és Habony-hazugságokkal már csak azért is jó megoldás, mert a várbeli – általa frissen a múltba beépített és a világörökséghez nem tartózó – erkélyről Orbán már meg tudja mutatni Putyinnak következő látogatáskor a fényben úszó hidakat és a szégyenbe ájult Pestet.

Pedig Budapest nem alkuszik. A Fidesz rohama ellenére Németh Angélát polgármesterré választotta a XV. kerület. Kis győzelem, de nagyon sokat ér. Budapest ragaszkodik a saját büszke polgári, európai múltjához, míg Orbán a Várban a középkorba álmodja vissza magát. Miközben szétlopja az országot, kétszeresen is meglopja Budapestet, mivel elvonja az adóját és eltékozolja Európa egyik legszebb és legdinamikusabb nagyvárosának a jövőjét. Ám a következő önkormányzati választáson Rákospalota–Újpalota nyomán Budapest példát mutathat az országnak arra, hogy Orbán helytartóját, Tarlós Istvánt le lehet győzni, és végül megakadályozni, hogy az uralkodó a most épülő „kormányzói” palotájában üldögélhessen. Így pedig sokkal szebb lesz ennek a csodálatos városnak a politikai látképe.

Budapest nem találja a helyét az országban-világban a rendszerváltás óta, bár a rendszerváltással a főváros és a vidék viszonyában is megnyíltak a lehetőségek az európaizálódásra. A közép-európai történelem úgy alakult, hogy Budapest az európai felzárkózás jegyében szigetté vált az elmaradott vidék tengerében. A 19–20. század fordulóján Európa egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosává emelkedett, s megjelent mindkét oldalról az a tévképzet, hogy Budapest a vidék rovására fejlődik, és csakis úgy fejlődhet. A magyar progressziónak még nem volt elég ereje ahhoz, hogy túllépjen ezen a hamis dilemmán, ami a 20. század eleje óta csak még jobban elmélyült, generációról generációra átöröklődött, és népi–urbánus előítéletként kövesedett meg.

A rendszerváltás nem feloldotta, hanem éppenséggel elmélyítette ezt az ellentétet, mert a főváros a nehézségek ellenére is fejlődött, az ország távolabbi vidékei pedig egyre jobban kisodródtak Európából. Súlyos szerepzavar lépett fel, hiszen éppen az nem fogalmazódott meg, hogy milyen fejlesztő funkciót tölt be egy európai főváros az ország életében. A régiók gyakorlatilag már eltűntek az ország térképéről, mert a Fidesz felszámolt minden autonómiát, de Budapestnek, mint egy fejlesztő állam fővárosának a jövőképe sem alakult ki, és az agglomerációval való integráció sem haladt előre, holott az európai fővárosok mintájára már Nagy Budapestté kellett volna szerveződnie.

Budapest nemcsak sziget volt, de sziget is maradt , s mivel a Fidesz ellene politizált, politikailag is egyre inkább elszigetelődött, és büntibe került fejlesztéspolitikailag is. A Fidesz nem fejleszteni, az ország fejlődésének szolgálatába akarja állítani Budapestet, hanem elfoglalni és bosszút állni rajta. Erős a gyanúm, hogy a terepen már most nyüzsgő sok politikai potyautas a Fidesz szolgálatában áll, hogy majd az áldemokrácia nevében megzavarják a polgárokat és lecsipkedjenek szavazatokat a progresszív jelölttől. A kamupártok és az álszereplők komédiája a Fidesz jól bevált trükkjei közé tartozik, az országos választásokon már megszoktuk a jelenlétüket, azt pedig itt ne is firtassuk, hogyan áramlik majd megint a közpénz feléjük.

A magyar progresszió mindmáig nem látta be, hogy amíg Budapestnek nem lesz jövőképe az egész országban betöltött szerepe alapján, addig a Budapest és a vidék ellentéte újratermelődik, kölcsönös érzékenységekkel és néha gyűlölködéssel. A budapesti értelmiség felfedezte az elvesztett választás után a vidéket, de a jogos önkritika mellett felcsaptak a vidékellenes indulatok és megindult az új negatív közhelyek áradata is. Holott az országos politikában zsákutca csak Budapesten és Budapestért politizálni, bár a kezdeményező szerepet el kell vállalni. Budapestet csak akkor lehet tartósan megnyerni, ha a magyar progresszió felhagy a hosszútávfutó magányosságával és felvállalja a saját sorsaként a vidéket is. Ideje már vitát indítani és erőteljes narratívát elfogadtatni arról, hogy tágabb hazánkban, Európában a fővárosok milyen fejlesztő szerepet töltenek be és hogyan irányítják az egész ország európaizálódását. Az európai parlamenti és az önkormányzati választások összekapcsolódása, egymást követő választási kampánya jó esélyt ad arra, hogy a „Tágabb hazánk, Európa” téma vitája megkezdődjön és összekösse a két eseményt.

Ágh Attila