Ágh Attila: A demokrácia „új jövője” Európában: Magyar esélyek a felzárkózásra

prga   2015-10-27   Ágh Attila: A demokrácia „új jövője” Európában: Magyar esélyek a felzárkózásra bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

„Az emberek pánikban vannak a válságtól, pedig az hozza meg a jobb jövőt”

(Jacques Delors idézi Jean Monnet kedvenc mondását).

Bevezetés: A változó múlt Magyarországon

Az elmúlt években ránk omlott a múlt. Radikálisan megváltozott a múltunk, mint a rendszerváltás negyedszázados története. Ám a jelenre való rádöbbenés az új tagállamok közül mégiscsak nálunk, Magyarországon a legborzalmasabb, mert a felzárkózás átmeneti kudarcát számunkra még az is tetézi, hogy a saját régiónkból is kisodródhatunk. Könnyű kezdetként kívánkozik ide az ötvenes években, egy korábbi történelmi sorsforduló időszakában közkeletűvé vált mondás, miszerint „A jövőnk biztos, baj csak a múlttal van, mert az állandóan változik.”

A tanulmány fő célja most azonban mégsem a múlt-kutatás, vagyis a rendszerváltás „valódi” történetének feltárása, bár ez még nem történt meg és erre is nagy szükség lenne. Ez a tanulmány mindenekelőtt arra törekszik, hogy az európai társadalomtudomány változó paradigmáit és ezzel a demokrácia „új jövőjét” – mint a 21. század elejének domináns paradigmáját – röviden felvázolja, s egyben az európai baloldali jövőképtől való korszakos lemaradásunkat részletesen bemutassa. Ez az „új jövő” a mi jövőnk is lehet, de csak akkor, ha a „régi jövő”, a hagyományos magyar jövőkép mentális rabságából kiszabadulunk. Körülöttük dúl még az elhúzódó globális világválság, de ennek a leküzdéséről egészen másként gondolkodnak Brüsszelben, mint Budapesten, ezért mi, itt Budapesten nem is nagyon jutottunk előre.

Nyugaton már a globális világválság kitörése előtt megkezdődött egy újfajta gondolkodás a fejlődésről, és azt a folyamatot csak felgyorsította a globális válság. Manapság uniós szinten a stratégiai vízióban már túljutottunk az áttörésen, a paradigma-váltáson. Ez egyben azt is jelenti, hogy jelentős mértékben túljutottunk a baloldal világméretű válságán is, hiszen a baloldal válságát a globalizáció felpörgése okozta, bár a világválság csak elmélyítette a korábban már jelentkező feszültségeket. Ki kell mondani világosan, hogy ez az új paradigma lényegében baloldali fordulatot ígér a stratégiai gondolkodásban, vagyis az uniós programok felvázolásában. A mindenáron való gazdasági növekedés, a GDP mutatószámai és a privátprofit istenítése helyett behozza a fenntartható társadalmi fejlődés központi fogalmát. Ebbe a gondolati térbe, mentális világrendszerbe kellene belépnünk, ha komolyan gondoljuk a hazai demokratikus irányzatok megújítását évtizedes távlatban is gondolkodva.

A teljes anyag elérhető innen.